A szivarfa eredetileg Észak Amerikában őshonos, de ma már több Európai országban is megtalálható nagyobb parkokban, köztereken. Mivel magassága leérheti akár a 15 métert is, érthető miért nem találkozunk vele házi kertekben. Már a fa levelei is igen jellegzetesek, hiszen nagy szív alakú formájukról könnyen felismerhetők és a levelek hossza elérheti akár a 20 cm.-t is.

A pompás virágok júniustól egészen július végéig nyílnak nagy tömegben. A ferde harangalakra emlékeztető virágfürtök enyhén illatosak, és a fehér virágok torkában bíborszínű foltok teszik még szebbé. A virágzás idején a fát gyakran összetévesztik a gesztenyefával a virágok alakja miatt, ám ha megnézzük a fa levelét, könnyedén fel lehet ismerni a szivarfát.

A szivarfa termését mindenki ismeri, ki gyermekkorából, ki pedig az iskolából ahol a biológia, vagy technika órán használtuk fel! A termés szeptembertől érik be, amely leginkább egy ceruzára hasonlító vékony barna 40 cm hosszú toktermés. A termés kezdetben még zöld színű majd az érés során barnára színeződik.

A szivarfát csak nagy alapterületű kertbe ültessük, és ott is védett helyre, mert a fiatal növények a téli fagyok hatására elpusztulhatnak! Szoliter növényként a legmutatósabb, hiszen már júliustól virágba borul a fa, majd szeptembertől a termés ad különleges külsőt a növénynek.

A növény köré ültethetünk különböző talajtakaró növényeket, mint pl. a télizöld meténg (Vica minor) vagy akár pár hagymás virág is szépen mutat a fa alatt. A hosszú terméstokokat kiszáríthatjuk és szárazkötészeti alapanyagként különböző virágdíszekbe felhasználhatjuk otthonunk szépítésére!

A növényt megvásárolhatjuk fiatal csemeteként nagyobb kertészetekben, faiskolai árudákban. A növény ültetésére a legideálisabb időszak a tavasz, amikor már elmúltak a fagyok. A nyár folyamán a nagy melegben öntözzük meg a növényt, mert a szárasság árthat a fának!