A kutatók funkcionális MRI segítségével figyelték az agyi folyamatokat, miközben a résztvevők olyan klasszikus zenét hallgattak, amit korábban soha nem hallottak, és kiderült, hogy nagyon hasonló módon aktivizálódtak az adott agyi területek a zene hatására.

„Az emberek meglehetősen sok időt töltenek zenehallgatással, ráadásul mindezt gyakran csoportosan, szinkronizált mozgás, azaz tánc kíséretében teszik” - mondta Dr. Vinod Menon, a pszichológia és a viselkedéstudományok professzora, a tanulmány szerzője. „A kutatásból kiderült, hogy különböző egyének egymástól teljesen eltérő, individuális zenei tapasztalatai és preferenciái ellenére, egy számukra ismeretlen klasszikus zene hatására nagyon hasonló, szinte azonos agyi folyamatok zajlódtak le, melyeket funkcionális MRI segítségével lehet nyomon követni.”

Annak érdekében, hogy a kutatók biztosak legyenek abban, hogy a zene váltotta ki az agyi reakciókat, és nem pedig a szöveg, olyan zenéket válogattak össze a résztvevőknek, amikben nem volt szöveg, és még biztosan nem hallották korábban, így végül William Boyce 18. századi angol zeneszerző klasszikus darabjaira esett a választás. Azért volt szükséges, hogy résztvevők mind jobbkezesek legyenek, mert a balkezes emberek agytérképe némileg eltér az átlagostól.

A kísérletben összesen 17 (9 férfi és 8 nő) 19-27 éves jobbkezes fiatal vett részt, akik korábban soha nem hallották William Boyce szerzeményeit. Miközben a résztvevők fejhallgatón keresztül hallgatták a zenét, a kutatók funkcionális MRI segítségével kísérték figyelemmel a jobb agyfélteke elülső parietális agykérgében beálló agyi folyamatok változásait, magyarázta Dr. Daniel Levitin, a montreali McGill egyetem pszichológia professzora, aEuropean Journal of Neuroscience című orvosi szakfolyóirat áprilisi online kiadásában publikált tanulmány társszerzője.