Sárkánykontyvirág (dracunculus vulgaris) Egy virág, amely szép, de a szaga valóban egy sárkányra emlékeztet minket. Ismerjük meg a sárkánykontyvirág különleges szépségét.

Látványos és nagyon szép növény a sárkánykontyvirág, amely a kontyvirág félék családjába tartozik. A növény akár egy, másfél méteres magasságot is elérheti, nagyon látványos gumós évelő virág. Szára vastag, levelei tenyeresen osztottak, már maga a levélzete is látványos.

Ám amitől különleges lesz a növény és a nevét is kapta az a virágzata. A virág egy torzsa virág, színes barnásvörös, nagysága elérheti a 40-45 cm.-t is. A növény nem sorolható az általános kerti virágok közé, mert a virág szaga nem mondható épp a legkellemesebbnek.

A virág szaga leginkább a romlott hús szagára emlékezetet minket innen kapta a sárkány jelzőt is. Épp ezért jól gondoljuk, meg hogy kertünk melyik részére ültetjük, mert virágzáskor a szomszédok nem biztos, hogy örülnek majd neki. Ennek az elképesztő büdös szagnak az a funkciója, hogy a virág így csalogassa magához a különböző rovarokat, akik majd beporozzák a növényt.

A növény nálunk még elég ritka, de több mediterrán országban is őshonos. A virágzás ideje május vége június eleje, sokszor még július végén is virágzik, de ez persze függ az időjárástól és a hőmérséklettől is.

A gumóját ültethetjük kertbe, vagy egy cserépbe és egy félárnyékos vagy napos teraszra kihelyezve jól érzi magát. Ősszel vigyük be védett helyre, bár fagytűrő, de az erős téli hideget nem viseli, ezért ilyenkor vagy takarjuk be a gumót faforgáccsal vagy vigyük egy fagymentes helyre.

Az öntözéssel bánjunk óvatosan, mert a túllocsolás miatt a gumó kirohad, így csak kevés vizet adjunk neki, és jó vízelvezető talajba ültessük. Szaporítani sarjakról vagy magvetésről is lehet.

Akár csak a többi gumós növénynél a gondozás hasonló a gumót tavasszal ültessük el, majd nagyon óvatosan kezdjük el öntözni. Nyáron a nagy melegben lehet kicsit több vizet adni és hetente egyszer tápoldatos vizet is.

Ősszel csökkentsük le a locsolást, ekkor a növény elkezd sárgulni, majd hagyjuk, hogy minden tápanyag visszahúzódjon, a gumóba majd télire tegyük félre a növényt, ekkor már nincs szükség sem vízre sem tápoldatra.