Van ahol rovarok, de a trópusokon madarak, sőt akár denevérek is elvégzik ezt a feladatot.

 

A növények annak érdekében, hogy magukhoz csalogassák, ezeket az állatokat számtalan trükköt bevetnek, pompás színeket, illatanyagot, sőt egyes növények még mimikrit is alkalmaznak, amely nem más, mint egy lepellevél, ami egy rovart utánoz.

A természet még arról is gondoskodik, hogy az orchideák csak fajtisztán szaporodjanak, a növények csak akkor kerülnek optimális virágpor és virágérés állapotába, ha a megporzó állat a neki megfelelő virághoz közelít.

Az orchideák természetes fajai és azok a hibridjei védelem alatt állnak. Az Európai Unió területén belül, azonban minden további nélkül vásárolhatók és szállíthatók a növények.

A határokon túli szállítások esetében azonban a növény egészségügyi igazolásán kívül, a mesterséges szaporítást is igazolni kell.

Ha pl. nyaralásból hozunk magunkkal egy érdekes orchidea növényt, kis mennyiséget, kb. 2-3 növényt még vámmentesen behozhatunk, de így is fent áll a veszélye az elkobzásnak.

A növény megtermékenyítésének feltétele, hogy a virágpor a bibére kerüljön. Ebben a tekintetben az orchideák megkönnyítik a kertészek dolgát, hiszen a virágporuk „csomókká” állnak össze, és a bibe meglehetősen nagy felületű. A megporzáshoz elég egy fapálcika. Ha a megtermékenyítés sikeres volt, a magtokok hat-kilenc hónap alatt érnek meg. A vékony terméscsomókból tokok keletkeznek, amelyek szorosan megcsavarodnak, és nagyon sok magot tartalmaznak.


Az orchideák annyira könnyen keresztezhetők egymással, mint semmilyen más növény család fajai, így számtalan hibrid hozható létre. Épp ezért az orchideanemesítés mind hobbi, mind profi kertész számára korlátlan lehetőséget kínál.


A természetben az orchideák csak kis területen élnek meg, ennek az egyik oka, hogy a növény függ a megporzó állatoktól, és egy bizonyos gomba jelenlététől. Az orchidea kertészetekben a gomba szaporítása és táplálása túl bonyolult lenne, ezért a csíráztatást inkább laboratóriumi körülmények között végzik el.


A magvakat speciális táptalajra vetik, és steril körülmények között nevelik. Fajtától függően 1-6 hónap alatt csíráznak ki a magvak, majd ekkor átkerülnek egy speciális táptalajra, majd ezt a folyamatot még többször megismétlik, míg 2-4 éves kort elérik. Végül a kis orchideák újabb 2-5 évet igényelnek, amíg virágozni kezdenek.

Az ablakpárkányon álló orchideák megporzása, és megtermékenyítése viszonylag egyszerű. A magvak kikeltetése azonban már egy bonyolultabb feladat, így ezt érdemes szakemberekre bízni laboratóriumi körülmények között.

Új fajták előállításán csak az gondolkodjon, aki ismeri a szülőfajták örökítési tulajdonságait.

A 20. század végén egy újabb szaporítási mód terjedt el, amely a vegetatív szaporítás volt. Ehhez a növény szaporító szövetét, a merisztémát használták fel. Ezzel a módszerrel akár egyetlen sejtből is nevelhető egy teljesen önálló növény. Előnye hogy hosszan virágzó, szép színű és érdekes alakú, könnyen nevelhető orchideák hozhatók így létre, nagy mennyiségben.

Cikkünk a Cser Kiadó gondozásában megjelent: Orchideák című könyv alapján készült. A könyv itt megvásárolható >>>>>

Találkozz velünk a @GardenExpo 2024 kerti életmód kiállításon március 22-24. között! Csatlakozz a hivatalos eseményhez, és értesülj első kézből a legújabb kerti trendekről és izgalmas újdonságokról! Kattints ide!