A díszfüvek a dísznövények sajátos, különleges csoportját alkotják. Megjelenésüket tekintve kis túlzással semmihez nem hasonlítanak, amit a kertben és akörül megszoktunk. Nem fa alakúak, a hagyományos évelőknél jellemzően sokkal magasabbak (bár vannak alacsony fajok is), virágzatuk általában bugavirágzat, zöldtömegüket pedig nem csak a levélzetük adja, hanem száraik is hangsúlyosak.

Éppen ezért szinte minden kertben érdemes próbát tenni velük, hiszen extravagáns látványt nyújtanak, fantáziadúsan kombinálhatóak, sokféleképpen felhasználhatóak, a méretesebbek csodás szoliterek lehetnek, a kisebbekből pedig izgalmas, szokatlan sövény, térhatároló is kialakítható.

A díszfüvek gondozása is eltér a szokásostól, de gyorsan tegyük is hozzá, ez nem jelent semmiféle túlzott kihívást vagy szakismeretet igénylő feladatot. Két fő teendő jelentkezik az esetükben, az egyik a télre való felkészítés, a másik pedig a tavaszi ébresztés.

A díszfüveket az ősz legvégén vagy a tél első heteiben, de mindenképpen a zord, havas-jeges időjárás beállta előtt kell felkészíteni a hideg évszakra. A hosszasan körülírt feladat egyszerűbben mondva a tövek összekötözését jelenti. Egy vastag zsineggel vagy strapabíró szalaggal az egész növényt szorosan kössük össze, valahol a szárak alsó egyharmad és fele között. Ne használjunk vékony madzagot, az ugyanis elvághatja a szárakat! A műveletre azért van szükség, hogy elzárjuk a csapadék útját, így az eső, vagy a nappal megolvadó hó nem kerülhet be a tőhöz, a talaj közelébe. Ha ez megtörténne, akkor a szárak földközeli részeinél megfagyó nedvesség hamar komoly kárt okozna a növényben. A díszfüveknek egyéb burkolásra, fagyvédelemre nem is lesz szükségük, a kötözéssel teljesítettük a téli kötelességet!

A következő érdemi teendő tavasszal lesz időszerű, ekkor kell kibontani a növényeket, ez azonban nem csak a madzagok ünnepélyes elvágását jelenti, hanem ilyentájt kell a tavaszi metszést is elvégezni. A visszametszés pontos idejét a növény jól érzékelhetően jelzi, a díszfüvek az időjárási körülmények függvényében általában március környékén üde zöld hajtásaikkal figyelmeztetnek, hogy eljött a művelet ideje. Ilyenkor a talaj szintjétől számítva 15-30 centiméteres magasságban szükséges visszavágni a szárakat, a szárra merőleges, egyenes vágásokkal. Sokan hívei a domború vágásnak, vagyis a szárakat a középpont felé haladva egyre magasabban vágják, hogy kúp alakúvá váljon a díszfű, ez azonban amellett, hogy nem szakszerű, semmilyen élettani vagy esztétikai előnnyel sem jár. A metszőollót akkor is használni kell, ha a díszfű túlságosan elburjánzott, tömötté, rendezetlenné vált. Ilyenkor nem csak metszeni és ritkítani kell a hajtásokat, de szét is lehet bontani, szét is lehet ültetni a növényt. A töveket óvatosan körbeásva férhetünk a gyökérzethez, melyet óvatosan, a gyökérzetet nem túlságosan megszaggatva kell több részre bontani, majd külön-külön elültetni, ez tulajdonképpen a tőosztás, a díszfüvek egyik lehetséges szaporítási módja.

Szeretnél csodaszép díszfüveket kertedbe, utcafrontodra? Nézz szét Megyeri Szabolcs díszfüvei között IDE kattintva!

A díszfüvek ültetési szezonja tavasztól késő őszig tart, a konténeres kiszerelésű példányokat a téli hideg hetek kivételével bármikor el lehet ültetni, bár a forró nyári napokat kerülni illendő.  A díszfüvekről tudni kell, hogy helyigényes növények, kicsi kertekben nem csak nem mutatnak jól, de hajlamosak akkora területet elfoglalni, ami már a kert használhatóságának rovására megy. Nagyobb birtokokon szoliternövényként lehetnek jó választások, elegáns, egzotikus megjelenésükkel hódítanak, de remekül hasznosíthatóak utcafronti zöld sávokon, ahol terebélyességükkel hatékonyan akadályozzák az átjárást vagy éppen a parkolást.

Tipp: a legkeresettebb, leggyakrabban ültetett díszfű a pampafű, ami egy magas, dús, domináns dísznövény, többféle színváltozatban kapható, virágzata nagy és látványos, de csak széles, nyílt területeken érvényesül jól. Kedvelt díszfű még a tollborzfű, a vattacukorfű, az alacsony szúnyogfű, a magas pálmaliliom, a magas kékperje, a zebranád, a molnárpántlika, a nádtippan, a sásfélék, vagy a japánfüvek, alacsony térhatárolónak pedig a csenkesz az egyik legjobb választás.