A jezsáment (Philadelphus) gyakran hívják áljázminnal is, mivel kellemes illata hasonlít a jázmin édeskés illatához.

Ma már számtalan keresztezésnek köszönhetően egyre több fajta lát napvilágot, amelyek között nagy sikert aratnak a telt virágú fajták, ám akárcsak a rózsáknál itt is a sok nemesítés és keresztezés következménye az illat intenzitásának a csökkenése.

A jezsámen fajtái:

A fajta gazdagságból érdemes megemlíteni pl. a „erectus”nevű hibridet, amely akár 2 méter magasra is megnőhet, egyszerű, de erős illatú virágokkal rendelkezik, vagy a magas „schneesturm”telt virágú fajtát, amelynek szintén kellemes és igen intenzív illata van.

Ugyanakkor a P.Manteau mindössze 1 méter magasra nő meg, és telt virágainak alig van illata. Kertészetekben találkozhatunk a P.inodorus var. grandiflorus nevű cserjével is, amely egy igen robosztus 3-4 méter magasra megnövő fajta, de illata sajnos nincs.

A jezsámen ültetése:

Akár csak a cserjék többségét a jezsáment is ősszel vagy tavasszal érdemes elültetni, egy napos vagy félárnyékos helyre, ahol laza jó vízáteresztő képességű humuszos talaj van.

A jezsámen gondozása:

Nyáron a tartós csapadékmentes időben érdemes locsolni a növényt, tavasszal és ősszel érdemes egy kevés komposztot szórni a növény köré.

A jezsámen metszése

A virágzást követően minden harmadik évben érdemes visszavágni a régebbi hajtásokat a föld fölött közvetlenül. A jezsámen jól tűri a visszavágást, érdemes az elvirágzott részeket rendszeresen visszavágni.

A jezsámen felhasználása

A jezsámen szoliter cserjeként is megállja a helyét, de nagyon jól mutat rózsák, orgona, vagy más évelő cserje mellett.